Mint minden alkalommal, úgy most is Isten előtt való elcsendesedéssel és igehirdetéssel kezdődött a soron következő havi közigazgatási gyűlés. Apjok Artur nagykolcsi lelkipásztor János apostol Első Levele 3. részének 23. verse alapján szolgált: „Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk." Október az emlékezés hónapja, két szomorú esemény árnyékolja be, az aradi vértanúkra és az ötvenhatosokra való emlékezés, de a hónap mégis örömmel végződik: a Reformáció Emlékünnepével. Az igehirdető az egyik reformátori alapelvre, a Sola Fide (Egyedül hit által) jelmondatra hívta fel a figyelmet a felolvasott Ige alapján. Olyan hitről beszélt, ami mások számára is érzékelhetővé válik, feltétlen bizalmat követel, és szeretet által munkálkodik.
Kovács Sándor esperes számot vetve az elmúlt hónap eseményeiről, szomorú és örömteli hírekkel is szolgált: gyászoló és beteg testvérekre is gondolt, de ugyanakkor voltak olyanok is, akik születésnapot, vagy családba érkező új tagot ünnepelhettek. Az egyházmegye főpásztora ezután örömmel fogadta Apa új lelkészét is, Kiss Szabolcsot. Ő ezt megelőzően Uzdiszentpéteren és szórványaiban szolgált, tehát egy másik egyházkerületben, az erdélyiben. Kedves felesége szatmári, tehát mégsem idegen számára ez a táj. Áldott szolgálatot kívántak neki szolgatársai az apai gyülekezetben és az egyházmegyében.
Kis szünet után rendkívül érdekes és aktuális üzenetekkel bíró előadást hallhattak a lelkészek. Máthé Róbert egyházmegyei lelkészértekezleti elnök meghívására Bogdán Szabolcs krasznai lelkész a lelkipásztori szolgálat mélységeiről és a kiutakról szólt szolgatársai előtt. Sok lelkipásztori lélek, amely komolyan szeretné venni szolgálatát túlterhelődik, kiüresedik, összeroppan, kishitű lesz, kiég. Melyek azok az események, amelyek mélybe szokták taszítani a lelkészt? Ilyen az eredménytelenség, amely után Jézussal kell újrakezdeni. Pofonok lelki értelemben, amelyeket a gyülekezet tagjaitól sokszor igazságtalanul kapnak. Bűnök, amelyek a lelkészek életét is kísértik: meg kell vallani ezeket! Kishitűség, melyből újjá lehet születni. Családi és megélhetési gondok a lelkész életét is nehezítik. A lelkészi közösség hiánya is a mélybe taszíthat. Ugyanakkor a stressz, félelem, aggódás és bizonytalanság is tetten érhető. Van ezekre megoldás. Jézus a megoldás, aki nem ragyogásra hívott el, hanem az Ő nevének a ragyogtatására, nem kiszolgált életre, hanem szolgáló életre. Ő erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megújítja.
A lelkészek feltöltődve és lélekben megerősödve, egymásért imádkozva távozhattak az alkalomról.